Mukidi (8 th) cah Klatén arép lungo, ditérké simbokné nyégat bis.
Kérnét bis: “Suroboyo, Suroboyo, bu?”
Simboké Mukidi: “Pak tulung nggih, méngké nék pun tékan Jombang, laré niki dikandani.
Kérnét: “nggéh bu, tariiiikkk”
Nang términal Solo Mukidi takon kérnét bis, “Wés cédhak Jombang durung Lik ?
” Kérnét: “Durung léé.. jék suwé”
Ora lét suwé tékan Sragén,
Mukidi takon manéh, “Wés tékan Jombang Lik ?”
Kérnét: “Durung Léé…. jik uuuaduuooohh”
Mukidi bosén ora tékan-tékan. Akhiré kéturon.
Bus térus mlaku arah Suroboyo. Ora kroso bis wés ngliwati Jombang. Kénék lali pésénané mboké Mukidi. Baréng kélingan, kérnét langsung omong nang sopir,
“Duuh kang, aku duso nang bocah kui, karo nuding Mukidi séng lagi turu ngglésér.
Sopir: “Lho kénopo, to?”
Kérnét: “Mau mboké nitipké, yén tékan Jombang bocahé tulung kandanono” “Wah, lha piyé kowé kui. Jombang wés kliwat adoh”, Jawab sopiré, bingung. Tujuné sopiré apikan, gélém balik nang Jombang. Sak wisé njaluk pérsétujuan karo pénumpang liyané, mérgo mésakké karo si Mukidi. Sak wisé bis tékan Jombang, Mukidi digugah.
Kérnét: “Léé… tangi léé. Wés tékan Jombang, ki”, karo nggoyang goyang awakké Mukidi.
Mukidi njénggirat, “Wés tékan Jombang lik?”, Karo grusa grusu mbukak kantong, ngétokké sanguné; ségo sambél, lawuhé iwak asin.
Kérnét takon, “Arép mudhun kéné léé..?” “Ora Lik….. wong aku arép nang Suroboyo. Mau simbokku pésén, sanguné méngko dipangan nék wés tékan Jombang waé yo lé”, jawab Mukidi karo muluk ségo.
Kérnét, sopir, lan kabéh pénumpang muni baréng:
“WéDHUUUSS ténan bocah iki tiwas balik